Horváth Adolf nemes egyszerűséggel a Galaxis poétája. Nincs olyan profán, elvont, tudományos, avagy tudományosan elvont téma, amelyről ne volna képes a lehető legmagasabb esztétikai szinten remekművek sorát alkotni. Horváth Adolf elsősorban lírikus, a lélek kongó vészharangja egy lélektelen korban, viharvert, büszke vitorlás a materializmus kortenger. A diótörő, ha Babits vak dióba zárva nem találja a Fényt, kozmikusan sugárzó erő a világűrodalom végtelenjében. Horváth Adolf a költőgóliát.

Az ő munkásságának digitalizált fragmentumai olvashatóak itt, illetve néhány életrajzi tény, elhallgatott újsághíradás. Hiánypótló aktus itteni felbukkanása, hiszen a háttérhatalmak cenzúráztak minden irodalomkönyvet, szöveggyűjteményt, amely személyével vagy sokrétű munkásságával foglalkozott. A lázadás és az értékóvás kicsiny virtuális szigete ez tehát, amelyet a horváthadolfizmus maroknyi, ugyanakkor a költészet megújítása iránt igen elkötelezett hívei laknak.
 
 
 
 
 





 




 
Horváth Adolf önkéntes színműíró és költő önkéntelenül született Csöbörsurányban a múlt század elején. A helyi általános iskola és a teaházi líceum elvégzése után hajóinasnak szegődött a Kinizsi dunai uszály fedélzetére. Az itt eltöltött évek későbbi költészetének alapélményeit képezték, a goromba másodtiszt, az iszákos fedélzetmester, avagy a raktérben csempészett tömör arany Shakespeare-szobor számos versében visszaköszön.
 
1935-ben már rendszeresen jelentek meg írásai a regionális művészeti folyóiratban, a "Taktalórántházi Figyelőben". Magas kitüntetésben avagy szakmai elismerésben ekkor még nem részesült. 1938-ban feleségül vette Ha Marit, a híres festő Ha Vera húgát. 1938-ban elvált. Két évvel később napvilágot látott első kötete, a "Horganyhorizont", amely akkor nem keltette fel a kritikusok figyelmét. 1941-ben a Pesti Vigadóban tartotta első felolvasóestjét, ahol megjósolta, hogy Magyarország kívül fog maradni a világháborún. 1942-ben megírta a "Tévedtem, beléptünk" című tragikomédiáját, amit színre sosem vittek, de a feltételezett olvasók körében nagy sikereket ért el vele.
 
1950-ben téeszelnök lesz a "Vörös Erő" kolhozban, több híres drámája is ebből az időből származik: "Traktorteátrumi történések", "Répaföldek lovagja". Politikai színművet is írt "Tőkés réce és közös ló" címmel, ahol a réce a tőkés társadalmak, míg a közös ló a szocialista rezsim metaforája.
 
1960-ban azonban kegyvesztett lett, és elbocsátották tisztségéből, mert egy szerencsétlen félreértés során a téeszbe látogató új megyei pártfőtitkárt munkásnak nézte, és kétszáz liter tejet lefejetett vele a helyszínen.
 
A következő húsz évben szamizdat kiadványokat jelentetett meg "Téeszen túli élet", "Két mázsa tej története" címmel, és illegális felolvasóesteket tartott a jabapusztai üvegházban. Elismertséget csak a rendszerváltás után szerzett, amikor "Oh zöld anyacsavar, szívemben vihart habar" címmel megjelent újabb, egyben utolsó kötete. Ez alapján kapta a "balladagyáros" megtisztelő titulust rajongóitól.
 
2005-ben halt meg, és hagyatékából posztomuszkötet született. A költő később minden szakmai tiltakozás ellenére föltámadt, és a Zengő tetejéről az Andromedár-ködbe repült. Második életét (vagy végső pihenését) ott kezdte meg. Versei fényes napkitörés formájában jelennek meg, hangja rádióhullámként terjed a végtelen térben.

Kultúrtörténeti értékelése, a honi irodalmi kánonba való beemelése még a jövő tudósainak feladata. Egyedi hangvétel lírája, utolérhetetlen atmoszférateremtő ereje, Rejtő óta nem látott nyelvzsenije a legnagyobbak közé predesztinálja.
 
Leghíresebb költeménye álljon itt a nagy költő előtti tisztelgésünk kifejezendő: 
 
"Oh zöld anyacsavar, szívemben vihart habar! 
 
Oh zöld anyacsavar, szívemben vihart habar 
Zöld ég tojást kavar, éterbe veszek hamar! 
Élveteg teleszkópot fonok. 
Rekettyésben rínak rút rokonok, koplaljatok konok kanonokok
Száguldjatok fekete fotonok, dörrenjetek prűd profán pofonok!" 




Horváth Adolf, népszerű színműíró és költő (ahogy magát nevezte: "balladagyáros") életének 93. évében tragikus hirtelenséggel elhalálozott. Tisztelői temetésén a legjobb műveket olvasták fel, azonban a szertartást nem várt incidens zavarta meg. A "Vályogházban elsüllyedt a tengerjáróm" kezdetű ballada szavalása során állítólag a szomszédos parcellából bekiabálások érkeztek. A történtek érdekessége, hogy az egyébként híres íróknak, költőknek helyt adó ominózus parcellában senki sem tartózkodott az adott időben. 

A nemrég eltemetett Horváth Adolf színműíró sírját ismeretlen tettesek tegnapra virradóan verseskötetekkel pakolták tele. A klasszikus alkotásokat tartalmazó könyvek (Petőfi, Arany, Kosztolányi stb.) mindegyikének a hátlapjára "ez az igazi költészet" feliratot helyeztek el az elkövetők. Az irodalmi jellegű kegyeletsértést a Fővárosi Ügyészség vizsgálja. A MaLiSz (Magyar Lírikusok Szövetsége) elhatárolódott az esettől. 

Horváth Adolf nemrégiben elhunyt színműíró körül nem csitul a botrány. A hagyatékát gondozó Irodalomvirágok Egyesület posztomusz kiadást jelentetett meg a költő halála után felfedezett epigrammákból, Lekváros anyacsavar címmel. Azonban a kötetben szereplő Rekviem egy bodobácsért alkotás szerzői jogát több kortárs író is magáénak követeli. A költőktől a bíróságra beérkezett 351 beadványt a jövő hónapban tárgyalják. 

Horváth Adolf nemrégiben elhunyt színműíró tegnap este feltámadt. Az esetet három szemtanú bizonyítja, akik vallomásukban elmondták: koszorúzni akarták a híres költő sírját, amikor mozgást hallottak a föld alól. Horváth felnyitotta a sírfedelet, és felszólításuk ellenére kimászott a koporsójából. Ezután a Hold felé fordulva eddig sosem hallott költeményét kezdte szavalni. A kritikusok nem kételkednek a történet valóságtartalmában, ugyanis Trab Antal kutató szerint a sebtiben lejegyzett alkotás már címválasztásában is messzemenően adolfikus: "Kefírek dalolnak két fekete falónak", így kezdődött ugyanis a már most klasszikus ballada. 

Horváth Adolf nemrég elhunyt és később feltámadt gépszínműíró végleg elhagyta sírgödrét. A temetőben virrasztó kritikusok és rajongók szeme láttára indult meg határozott léptekkel a kijárat felé több napja halott író. Kezében egy köteg kéziratot tartott és földöntúli hangon suttogott titkos epigrammákat. A rendületlenül masírozó élőhalott szerzőt sajnos szem elől tévesztették az irodalmárok, de a nyomok alapján egy ismert napilap szerkesztősége felé vehette az irányt.

Horváth Adolf napokban feltámadt színműíró sírhelyét elhagyva múlt éjjel a főváros néhány olyan lapszerkesztősége felé vette útját, amelyek még életében kritikát közöltek róla. A Hold fényénél az élőhalott költő egy ismeretlen helyről előkerült bányászkalapáccsal szisztematikusan széjjelverte az újságok irodáit. Az irodalmi hadművelet közben a "Oh zöld anyacsavar, szívemben vihart habar!" kezdetű közismert epigrammáját szavalta. A rendőrség közbelépése hiábavalónak tűnt, a bevetett alakulatok nem merték megközelíteni a levitálva lumineszkáló művészt. A nagyszámú közönség kórusban biztatta Horváth Adolfot, zúgva a remek költemény zárósorát: "Száguldjatok fekete fotonok, dörrenjetek prűd profán pofonok!"

Horváth Adolf álmokfutása folytatódik! A feltámadt költő az újságszerkesztőségek bányászkalapáccsal történő szétverése után tegnap hajnalban megjelent a salföldi Dromedár Iván nemzetközi hírű csillagász obszervatóriumában. A Budapesttől 160 km-re lévő faluba a szemtanúk szerint egyszerű teleportálással jutott el a színműíró. A csillagász későbbi vallomása szerint: "Néma hangon iratokat követelt tőlem az általam felfedezett Andromedár-ködről. Ezeket megkapván, távozott." A lakossági bejelentések szerint Horváth jelenleg a Zengő csúcsán tartózkodik, a tervezett lokátorállomás helyén, és készül valamire.

A Galaxis poétája! Horváth Adolf színműíró tegnap hajnalban a Zengőre tervezett lokátorállomás helyéről az égbe emelkedett. A költő második kozmikus sebességre kapcsolt és elhagyta a Föld légkörét, majd a Naprendszert. A BRFK obszervatóriuma szerint az irodalmár a nemrég felfedezett Andromedár-köd távoli napjára repült és ott alkot újabb szerzeményeket. Versei fényes napkitörés formájában jelennek meg, hangja rádióhullámként terjed a végtelen térben. Úgy tűnik, Horváth Adolf végre elnyerte kozmikus és örök nyughelyét.

Kiberköltemény. Horváth Adolf űrköltő három napig levitált egy túrórudi-rakétából kilebegve, és tegnap ért földet a fotósok gyűrűjében. A Galaxis Poétája 03:59-kor éteri hangon új költeményt szavalt a több száz érdeklődő irodalomrajongónak és a lebilincselve hallgató hatóságoknak:
 
„Fehér tojások lágy léthúron lebegnek 
Kvantumok kvantumoknak hálát rebegnek 
Kibertérben, hideg télben nyulak futnak 
Egyszer bizony mind kozmikus koszba fúlnak”
 
A cím nélküli vers megfejtésén lázas buzgalommal több tucat igazi és műkritkus dolgozik. Horváth Adolf a négysoros elszavalását követően Budapest irányába repült.

Jelek az éterből! Bonov Juszopszkij szovjet űrhajóst még a 60-as években lőtték fel a Holdra. Űrhajója azonban eltűnt, így halottnak nyilvánították. Tegnap azonban Moszkva rádiójeleket fogott az U127-es kisbolygóról, az Andromedár-ködből. Az orosz nyelvű üzenet magyar fordításban így hangzott: "Elvtársak! Rendületlenül építem a proletárdiktatúrát itt, az Lenin-ködben, a Vörös Csillagon. Most kezdtük meg a második öt fényéves tervet! Nemrég érkezett bolygónkra Horváth Adolf, a testvéri szocialista Magyar Népköztársaság költője. Éljen a Párt!"




Volt kor, amikor egy és két forintosokkal 
Hol kevéssel, hol pedig sokkal, 
Mentünk a fogyasztás szentélyébe 
Merültünk a kozumvilág mélyére. 
Vásárlóerőnk kicsiny kincsei, 
Pazarlásunk kerek bilincsei! 
Miattuk nem lett ötven a negyvenkilenc, 
S létezett az ezerhuszonhét, 
Megannyi aprócska tőkelelenc 
Gurult, gurult szerteszanaszét! 
Ma húsz deka trappista legfeljebb négyhetven, 
Érzem, érzed, többé már nincs így rendben 
Szegényebbek lettünk: nem, nem financiálisan! 
Csak felettünk a pontosság illúziója elrohan. 
Ezüst és arany korongok szép rendben 
Sorjáztak a buksza sötétjéből elő, 
Mind előrli őket halálos csendben 
Egy hatalmas olvasztó-temető, 
Modern idő, modern idő, modern idő. 

Csillag- helyett bankjegyek, 
Hitünk helyébe hideg hitelkártya, 
Magas hazugsághegyek, 
Álmainkat aprópénzre ki váltja?


 

Megérte-földön mindent lehet 
Bárki luxusvillát vehet 
Kivizsgálni, azt meg minek? 
Megérte ez valakinek! 

Sehol sincs a négyes metró 
Mire készen, máris retró 
Hol van a melósok bére? 
Valakinek ez megérte! 

Azt beszéli már a város 
Fogalom lett Zuschlag János 
Bár a pénzt pártjának kérte 
Valakiknek ez megérte! 

Milliárdból nem épül út 
Az új sztráda semmibe fut 
Mikor lesz már ennek vége? 
Valakinek ez megérte! 

Adócsaló politikus 
Elmebetegnek praktikus 
Csak felmentésükre várnak, 
Majd pedig megint jól járnak. 

Kétszázmilkás kormányhonlap 
Enni sem lesz már mit holnap 
Digi táblát meg ki kérte? 
Valakinek ez megérte! 

Kórházakban nincs már ágytál 
Vizitdíjat halál kaszál. 
Van ám hosszú várólista! 
Orvosoknak pedig nyista! 

Tanulmányok nagy semmiről 
Érte a pénz mégis csak dől 
Majd minden marad a régi 
Nekik busásan megéri! 

Szoci-boci tarka farka 
Itt-ott kis közpénzkavarka: 
Gúnyos mosoly csak a vérte 
Tudja, nekik így megérte! 

Az ország akár egy akol 
Amelyben csak birka lakol 
Ingyen van a húsa, vére 
A hentesnek már megérte! 

Megérte-földön mindent lehet 
Szemet hunynak bármi felett 
Nincs ok, konklúzió sincsen 
Csak marakodnak a kincsen, 
Amit tőlem, s tőled loptak 
Loptak, és még lopni fognak 
Az üvegzseb piszkos itten 
Mégse rohad senki sitten 
A bíróság tud ítélni 
Megérte-földön jó élni! 

Depilógus 

Ha úgy hívnak kormánybarát 
Nyalhatod a bankok farát 
Léted biztos pályára állt 
De ne feledd: le nem fizetheted: 
A halált. 

(Mert a halált sem érdekli 
Honnan lett pénzed ennyi 
Elvisz Téged, mint a szélvész 
Eddig lehetett lopni. S kész.)

 

 
Árkád - elsüllyed a bárkád
Mammut - minden bugyi pamut
Allé - drága pizza, ollé!
Köki - ott lézeng sok töki
Westend - ribancok lent-fent
Aréna - az egész full béna
Pólus - mennyi proli mókus
Corvin - illata kész morfin
MOM Park, Lurdy, Duna Pláza
Senki nem jön tőlük lázba!
 
 


Sovány gyerekek a kibertérben 
Játszanak a nukleáris télben 
Nincsen fülük, fejük is hiányzik 
A lét radioaktív hiánycikk! 
Atomtélre sugárzó tavasz jő 
Virágba boruló radonmező 
Protonikus már minden létező 
Némává lesz az összes kérdező: 
Utolsó jelzőfényként villogunk, 
Kriptonkripta lesz bíz a billogunk! 




Véres voksviadal virrad lassan
metrólyukaktól sebzett Budapestre
a harci lobogók már magasan,
jelszavak a házfalakra festve!

Eddig székesvilágvárosban
Gábor volt a legfőbb hadúr:
nyert egyéniben, nyert párosban,
húsz éve nem maradt alul.
Ám serege totál tönkreverve,
a maradék Gödörbe pöccintve.
vagy pöcegödörbe hintve
S mivel már erre nem volt terve,
visszavonul, búcsút nem intve,
S ha ő bizony kapitulál,
az istenadta most kit utál?

A kérők serege összetett,
bár mindnek van népes tábora,
hírük zengi megannyi görbe tett,
de nincs mindnek Széles Gábora!

Ott piszkálja árpádsávos rostélyát
Staudt lovag, a radikális,
elfoglalni Városháza kastélyát:
nem csak cselekszik, prédikál is!
Szent Korona egyik oldalt,
a másikon táltos ikon
Kürt fúj vadiúj szittyadalt,
senki sem arat a Jobbikon,
játszi Oszkár könnyen diadalt!
 
Ám alant, az erdők felől,
látod vitéz Benedeket,
szarvas módjára csörtet elő:
„Mind becsapnak benneteket!”
- monotonon mantrázza -
„Jobb és bal is ugyanaz!
Korrupció lenyilaz!”
(Közben öklét rázza,
s a drukkereket listázza)

S a politik más lehet-e?
Szétnyílik az ég fellege,
Jő  Csaba királyfi csillagszegfűösvényen,
és elegánsan átsuhan
azon az aprócska, gyér tényen,
hogy ha ingyér utazunk szerelvényen,
BKV-nk mély csődbe zuhan.
Ám kedvét ez nem ronthatja
hisz sörládányi kampányát,
Captain Szanyi hajója hajtja!
Neki rázza láncát
Zuschlag az áristomba,
érte járja medvetáncát,
Hagyó, a goromba!

Jobbról vágtat srégen
Tarlós lovag, a vén veterán,
túl néhány vereségen,
elkelt nemrég Vaterán
zajszintmérő excaliburja!
A jósok szerint győzhet akár,
ha Kubatov el nem kúrja!
S minden szívet eltalál
narancsos trubadúrja húrja.

Csörtet még a díszes sor végén
csokornyakkendős Schmuck Andor
űrgammák helyett nénik élén
baktat a testes kalandor.

A nap álmatagon ásít
a város firmamentumán
ám a nagy összecsapásig,
túl leszünk még sok szent dumán!
Jő-e szebb kor, fülkeforradalom
vagy majd a múltról szól a dalom,
mikor három tender mosta
Antal Attilák tisztaságát?
Szűr-e a nemzeti rosta,
és utolérjük végre Prágát?


 
 
Hiába hörgött a sok torok
Igazi és ál-doktorok
Hőbörgőkkel most kitolok
PhD-val riposztolok!
De a sors ronda, goromba!
Ám az otromba ostromba
Vén koromra nem hulltam romba!
Mégis, mi nékem a juss?
Utolsó tus a tűnt doktorátus!
Még egyszer odamondok, aztán kuss:
Eloldalgok, válok köddé
Schmitt sem vagyok már én többé...
 
 


Csillaghegyen 
Csak jó kedved legyen, 
Úgyis jön a hard way 
To the Nagy-Kevély. 
Csobánka, Hosszú-hegy: 
Anyázás, bosszú megy. 
Pilis-nyereg, 
Innen már tuti nyerek 
Nyeregben érzem magam 
Kesztőlc már közel van. 
Korog-morog Dorog 
Ha vándor arra kódorog. 
Jön a gigantikus Gete, 
Fájdalomnak vet véget-e 
Vagy messziről integet-e 
Ez a kérdés. Halálkatlan 
Teszem hozzá halkan, 
Hegyeskő majd Tokod 
Tele van a tokod. 
Mogyorósbánya 
Már lábad-hátad bánja. 
Péliföldszentkereszt 
Gyorsan ugyan tovaereszt, 
De talpad hiába repeszt. 
Mesze Pusztamarót: 
Nem vagy hamar ott. 
Bányahegyen nagy filozgatások 
70 szép, de nem kicsit sok? 
Ha továbbmész: Vértestolna 
Kerítés, ha érted volna! 
Koldusszállás, itt megállás, 
Nincs kiszállás, nem vitás! 
Somlyóvár sánca 
Idegszálak tánca. 
Ereszkedés az autóúthoz 
Megváltást csak vasút hoz 
Valahára 
Valhallába: 
Szárliget a végére 
Révetegen révbe érve: 
Végre-végre-végre. 
VÉGE!