Kezdőlap            Monológás
Itt olvashatóak az eredetileg Facebookon publikált könnyedebb költemények, stílusparódiák, alkalmi netversezetek Anyegin és Tatjána mailváltásától kezdve az "Istenek in da house" opuszig.
 

 
 

 

 

 
Szió, én írok most, Tatjána:
Ne harizz, hogy jelöltelek,
De tovább titkolnom az fájna!
(S megsúgták az előjelek.)
Nem feledem első talink a
klubban. Volt ott jäger, kalinka,
Mikor meglátták a Dokkba
S leszólítottál dadogva!
Neonkék atlétád szolidan
Pixeles hasadra tapadt,
Éreztem szívem meghasad -
Ilyet sosem láttam szoliban!
Tudtam, Te lehetsz lovagom,
Rád gugliztam eddig vakon!
 
Vöröslő szemekkel stírölted
Arcom, kezem meg fenekem,
Miközben hörpölted szörpödet,
És oly keccsel kértél nekem
Még három silver tequilát ott,
Hogy szikkadt szívem nekilátott,
Úgy dobogni, mint a Guetta -
Visszhangzott a táncparketta!
S oly selymesen artikuláltad
hogy a "Hölgynek először, please"
Számban összeért minden íz!
Pedig tudom, hogy utáltad,
Az efféle nyakatekert
Üres frázist, olcsó vakert.
 
És mint a vércukor hatórás
Kemény kardiózás után,
Úgy esett le végre: hogy ma más
Nem kell sem Pesten, sem Budán!
Te vagy, kiről a randiszájtok
Sűrűjén susogtak a bájtok,
Ez nekem a földi éden:
Kellesz nekem három dében!
Meglehet, áhításom szemtelen,
És jobb, ha magam elásom,
Talán túlzó hájpolásom…
De ezt kérlek, nézzed el nekem,
Vibrál bennem a szerelem
Nem merült le vágyelemem!
 
Hüppörészve posztoltam széjjel
Üzifalam Coelhóval
De nem linkelnék minden éjjel,
Ha nyugtatnál földi jóval!
Ám nem segít sem Müller Péter,
Sem horoszkóp, így kellett B-terv
Kottázni vágyam dallamát,
Mely szívem fonja halkan át!
Hányszor sírtam át a Twilightot,
míg döntöttem: írni fogok!
Lelkem tépik vámpír fogak
Világ nem látott ily vágyfájtot,
Amely úgy hajt engem ma is
Mint tébolyult origamis!
 
Fekszem meztelen, elbájoltan!
Hozzád vitt a végzet engem,
vagy százezerszer belájkoltam
profilképed képzetemben!
Most könnyár áztatja tabletem
Nem hat már Cataflam-tablettám!
Mint email fejléctelenül
Létem ellehetetlenül!
Az én harcom oly reménytelen ,
Mint szélturbinával szemben
a magán könnyítő ember:
Lelkem visszakozni kénytelen,
Olyan ez, mint lyukas zokni,
Nehéz, de meg kell szokni!
 
De nem szív! Az ész megy előre.
Tudom, ez plátói viszony,
mi köztünk feszül egyelőre -
Fainabbra, eskü bizony
Száz Photoshop sem szabhat téged!
Álomhajóm nem kaphat léket!
Jessicaként leszek éked,
Ha eljátszod Timberlake-et!
Kísérj vágyaid sugárútján!
(Ám ha túl nagy tervek ezek
Csak háttértáncosod leszek,
Örök szerelmed aranyrúdján!)
Csak kérjed és átállítom
A családi állapotom!
 
Szerelmed lezárt páncélajtó
Meddig kell már kilincselni?
Hogy tiszta legyen: a cél majd, óh!
Szívedbe becsekkingelni!
Te vagy nekem a koktélpohár
szélén félcsillanó fénysugár,
Mint jég az égő whiskeyben,
Úgy olvad tőled el szívem.
Mint kordonbontó rendőrattak,
Bájolásod vízágyúja
Szívem harci tűzbe gyújtja -
Érzésem kiöntött patak!
Sármos tankoddal vágtasd át
Szingliségem vasfalát!
 
Óh!
Ne gondolnék semmi gondra!
Műkörmöm remeg most kezemen...
Rányomok a Send-ikonra
Sorsom mailboxodba helyezem.

 
 
Csak lézengtem a lét pályáján
Mint a Barca Messi nélkül,
Úsztam a trendek hullámárján
Célok, álmok és szív nélkül!
A szabadságtól megrekedtem:
Kiporszívózta életkedvem.
S amíg leverten hevertem
Újra Rád leltem a neten!
Nem töröltem memóriámból,
Boldogságunk szép éjjelét,
Szívem szíved wifijelét
Fogva oly kéjjel lángolt,
Mint hacker szeme mialatt
Feltör három tűzfalat!
 
Rég zajos életem ma néma,
Mint a felirattalanul
Letöltött vértelen anime
De az ember a kárán tanul!
S hiszem, megújulnom még lehet,
Mint az Ákosnak negyven felett
Legyek bármi, csak ne Barney!
Megtanulok nőkkel bánni...
S ez nem csak szép szavak köntöse!
Nem üres trashpop énekem
Hidd el, Te leszel énnekem
Szürke létem Iphone ötöse!
Ha óhajtod, én boldogan!
Kommentelek bármit blogodban!
 
Tom', eddig le sem sajnáltalak:
Tévedések sora mögöttem
De hogy mit rejt e csodás alak,
Már én ostoba, rájöttem!
Eldobom egóm napszemcsijét
Fényedtől vakon leszek tiéd!
Mint bűnét bánó Fradi-ultra,
Hadd nyomjak backspace-t a múltra!
Hittem az előítéletet,
Hogy mint az olcsó lájkfolyam
Mindegyik csaj ugyanolyan:
De cáfoltad ribanc létedet!
Szívem ezért múlton túl néz
Die Hardból is készült új rész!
 
Mint Dzsudzsák a Dinamóból
ha visszatérsz, szívem tombol!
Keress bátran mailben, telón
Ne legyek forever alone!



Huszonegy éves lettem én,
itt ülök a lét peremén,
kába
lába

álmaimnak, vajh hova lóg?
Mélázó lesz e monológ!
Lám a
fáma:

Mögöttem az alma mater,
megvalósult már az A-terv!
S mit gyárt
mindjárt

nekem e kedves egyetem?
Diplomám lesz, nem egyetlen!
Öröm-
köröm

futkosom. De jaj, iszonyhegy!
Felvillan, hogy még bizony egy
gebasz
beb*sz!

Rám szakad sötét felhőként:
Mihez kezdek én felnőttként?
Husit
hasít

eme kérdés. Osztályrészem
kapom készen? Nem egészen?
Lássuk!
Ássuk

hát ki a jövő kincseit,
mert semmi kétség nincsen itt:
lehet
tehet-

ségem kezembe tollat ad,
s eme pálya majd jóllakat!
Író-
hero!

A média Texas Billje!
Csobban vágyam kis bilije,
benne
(fene!)

Kezem lóg, de nem ébredek,
vár rám halom, nem tévedek:
álom-
alom!

Feldereng most az MLM:
pénzzel kalapom emelem,
lopok,
s kopok!

Sáfárkodnék csodaszerrel,
majd lelépnék én ezerrel...
Avon-
tavon

azonban süllyednék nyomban.
Ilyenért hát nem is dobban
vérem, 
kérem!

Vagy lehetnék séróbáró,
celebkedő Céronáldó.
Lábszár-
császár!

Bár érzékem sem szemernyi,
nem szívesen néznék ennyi
zselé 
elé!

Lehetnék én apatikus,
politikus, nagy taktikus!
A brancs-
parancs

viszont távol esik tőlem,
bár mondják többen, van bőven
azon
haszon...

Vagy ha vak végzetem vezet,
várhat rám tanár-övezet,
intő-
hintő

szerep. Megemelt stressz-dózis,
meg a szomorú prognózis:
gálya-
pálya!

Minden héten sulibörtön,
puskázókat érve rögtön
tetten...
Retten

lelkem. Inkább lássuk, milyen
a permanens carpe diem!
Hashtag:
#estek

#bulik #piák #partyfacek
Mért ne legyünk mindig készek?
Ivás-
hívás

nem kell. Jettán repülhet tán
kedvem, túl bulin s katedrán...
Hova
tova?

Tétova még feleletem,
célom talán meg sem lelem
soha?
Noha

elmerengve életemen,
lábam lóg a végtelenben:
talán
talány

sorsom... Írtam volt tíz éve,
reménykedve, búsan nézve
az űr
azúr

táját. És estem kétségbe,
hogy oldódódik a kékségbe
vágyam
lágyan.

Riasztóan hatott e kép:
Megmérgezte lelkem ekképp
kétely-
métely!

Már tudom: időm nem véges,
és számban érzem az édes
tíz év
ízét,

míg átjárja minden sejtem,
hogy a titkot én már sejtem.
Ma vitt
avítt

eszméimtől eszméletlen
erő fényig! Nem véletlen:
hordom
zordon

titkom: dolgom csak létezni,
lépegetni, lélegezni!
Ego-
lego

építése csupán csapda.
És a földi játszma csak ha-
talmi,
talmi

elvárások és elvtársak,
támadnak, űznek, elvásnak.
Itt él,
ítél

mindenki... Nincsen mit tenni!
Döntést úgyis majd isteni
ítész 
idéz!
 


Menzánk misztikus mélyéről
megint fölbuzgott a főzelék!
Mikor lázadunk végre föl:
és vágunk az asztalra: elég!
Ma még csak holmi gumós borsó,
Holnap már karfiolkoporsó!
Ma még csak némi undi lencse,
De ha így forog a szerencse,
maholnap töttyedt tök bugyrai 
törnek föl kukták dögkútjain!

Éles villánk hadrendje villog
fancsali fintorunk a billog:
elég már a trutymángos trutyik,
kotyvasztott karalábék-krumplik
slattyogó sóskák rémálmából!
A padlizsánok jármából!
Minden ízlelőbimbónk tombol:
elég a karfiolkaranténból!
Nekünk nem kel a káposzta!
Temetendő tendencia
a kínzó babság okozta,
cuppogó cukkini hozta
heveny hányingerencia!
A trójai főzelékfaló
csak a konyhamalacba való!

Példa legyen, út és minta
Répa helyett: palacsinta!
És mióta újra ukáz:
Piskóta kell és csokimáz,
sült csirke szaftja,
édeni nafta!
Kakaópor elegyedjen
hófehér tejbegríztengerben,
Mannánk rizsfelfújt legyen,
és akkor lesz minden rendben!
Császármorzsa keveredjen:
barackdzsemmel és porcukorral,
haladni kell a gasztro korral!
 
Előre hát, barátaim,
pempős pürék helyett ma ím:
édes szószba vájjon kanalunk,
ezért élünk, nyakalunk s halunk!
Hogy majd ha már nem vígasztal,
a kalóriadús asztal,
ha elfogyott minden fánk,
elégedett mozdulattal
szalvéta szárítsa szánk!
 
 
 
 
Mindenkinek titkos vágya
Kaját hozatni az agyba
Hiszen az már milyen elit
Párnak közt enni reggelit!
Kaján vigyor, habos kávé
Ezt áhítom én is kábé
Felkakaóscsigáz a láz
Ám a valóság lealáz
A lét kemény, nincs sütemény
Pincérre sincs semmi remény
Alszom inkabb lankadatlan
Rajtam marad ma a paplan!

 
                         

Csokonai Vitéz Mihály
 
Zuhanyrózsáim elhervadtak,
Tusferedőim elapadtak
Te vagy a báj, a kéj, a kellem,
Lillám, mondd, mosdasz-é ma velem?
 
Petőfi Sándor
 
Dicső nemzetünkre ott vár tán
A világszabadság oltárán
Ahol a nap sárba zuhan,
Kétfejű sas, hideg zuhany.
 
Ady Endre
 
Keletnek barbár bűzét
Tiszta vízsugarak messze űzzék
Vár engem a samponszagú Holnap
Ahol Magyar Messiások tusolnak.
 
József Attila
 
Külvárosi árnyak éjszakába nyúlnak
Szívem fölött sötét zuhanyrózsák nyílnak
Egyszerre vonatfütty...
és éhes habok
gyárkriptákban sírnak kosztól foszló
rabok.
 
Varró Dániel
 
Ah, habozó lelkem most, ó!
Korosodó ósdi mosdó
Hol a szerelmi túlfolyó?
Szívem kussoló tusoló!   


 
 
Nem, ma nem lépek fel, sok még a cucc,
inkább lécci telón keress, ha tudsz,
most csak azért online, mert letöltök
kéne az a film, s mindjárt csütörtök-
öt mond a rohadt laptop, én pedig
dekkolok, míg lecsúszik reggelig,
pedig látom, van csomó szabad slot
s ha hibás a fájl, úgyis b..hatod,
írjad nyugisan, láttam, hogy typolsz
csak ha újra a zsé miatt hypolsz,
asszondom, hogy totál felesleges,
majd dokkban enyém az első feles,
közben figyu, a Szilvi bejelölt,
csekkoltam a listájában Jenőt,
és megstíröltem az adatlapot,
tod, mindig fácsén lopja a napot,
tákolja az idióta farmot...
vagy ott a Béla, nézd meg a barmot!
mondom, valszeg kéne skipelnem őt,
játssza virutálba a nagymenőt,
hájdolnom kell a fél üzifalat,
tízszer cserél képet egy nap alatt!
Lájkold már te vazze ezt a kvízet
amíg kijött, nyomtam rá vagy tizet
neked raktam ki, hogy szerizd SP-t
megint ezzel kenem el az estét
te is hülye tesztekkel csapatod,
tükörbe villan nulla alakod,
de felnyomod az újabb pózolóst,
vagy valami buliban készült fost
érted, kiteszed fullba a melled,
lekap chaten a fél net, ez kellett?
dobott egy smst az Emese,
hogy ő mennyire lávol engem (se!)
szal nem ok a tali, ne pont romkert,
ilyen füves arcoktól hallom, mert
inkább corvintető, az a feeling,
ott csak ikszelgetsz, már beszívsz félig,
de várj, most rámírt valami lúzer,
kicsit beoltom a faszit, húzz el,
ilyet ír, hogy én mint Paris Hilton,
oltsam ezerrel, vagy jobb ha tiltom?
közben kéne házit is szerválni,
adnám, ha lenne még nyár vagy bármi,
mennénk dürerbe belgára megint,
de holnap írunk a Levi szerint,
múltkor beflashaltem, hogy jön Kriszti,
pedig nem borult sok, sör meg whisky,
nálunk, vágod nincs lift, s a gangon ott
Sanyi bá, az ősalkesz csapongott,
na mondom, tolunk egy közös képet
iwiw-gyanúst galéria végett,
de te most rám halál nem figyelel
lököm a sztorit, anyád vigyen el,
itt rezgetlek már vagy félórája,
hogy a Máté azt a mixet várja,
dubstep, semmi emós limonádé,
tudod, mostan ilyet tol a Máté,
pillpill, valamit mutterom beszólt
hangos a mjúzik, tennap feszkó volt,
és a töri sincs kész, de nem izgat
ha most a Tollner erre hokizgat,
az ő baja, én nem vagyok geek gyík
hopp, lejött a film, de csak az egyik
érted, rajság van, házi az full nincs
nulladik reggel, bekések úgyis,
ez van, de én magasról le..., vágesz?
öt percet minden föcire rátesz!
sorry, most már tényleg zúznom kell el
puszcsi, Petra érted, ennyit felel
ez is már mekkora megaribi!
André is majom, hogy nem teszi ki -
ennyi, én már rohadtul lelépek,
így is elég para lesz a péntek
na cső, ma is elbesztük az időt,
aztán szedd fel azt a holnapi nőt!...     
 
 


Sok függ a magyar-hollandtól:
Kérdés, nemzetünk hol landol!
Nekünk itt van Böde, Bogdán,
El is kell most a száz oktán!
Itt van czák, ott van Persie,
És a hálót a Vorm őrzi!
Noha nyilván Robben robban,
De mi játszunk majd ma jobban! 




Annyiféle bordal, óda
született az ókor óta.
És ha nem volt elég pia,
néhány borús elégia,
Alkaiosztól a Bánk bánig -
szédült szonett meg szeszpánik.

Én nem űzök illúziót:
Új Múzsa tölt infúziót
költővénám áramába,
így eredek hát nyomába
ma a mámoros nedűknek:
tabuk, gátak most ledűlnek!

Vegyük sörbe, mit is ihat,
kire a szomjúság kihat!
Figyeljen hát a publikum,
borból miként lesz unikum!
Alkoholisztikus körkép:
hogyan iszunk gint és körtét.


Megpezsdít és felfrissít,
ha az ember bort hígít,
ám ez nem egy szóda-óda -
Nem csapongok ide-oda:
E receptemben bátran bízz:
szeptemberben igaz íz 
fehér borral a szikvíz!
S egy fröccsöntés után
néhány hosszúlépés csupán,
hogy átbújjál sután-buján
a delírium kapuján!

Nézel, mint Rozé a moziban,
hogy e pancsolt löttyben most mi van! 
In vino veritás,
de ebben nem találsz
egyetlen szőlőszemet sem...
bárhogy lesed, kedvesem.

Ha tavasszal szűk az asztal.
és inkább a park marasztal:
Egózzál bár a snowboarddal,
dalolj akár ötszáz bárddal,
kevés lesz itt bármi bordal,
vágyad bizony meddőn furdal,
ha nem ahhoz vagy konyító,
hogy legyen nálad bornyitó.
Bármily trendi is a randi,
a nő csak így fog megmaradni.
Hisz a románc e boron áll,
szétszakít vagy elboronál;
felteszed rá a koronát,
vagy sírhatod sok koron át. 

A poharat forgasd keccsel,
míg nyelved a szélén szkreccsel,
végül elvont dzsentrifejjel,
dacolva sok borközhellyel,
mondj egy Hamvas-metaforát,
így dicséred a barát borát.
És most kihez szól a fohász? 
Éljen a Korona Borház!
(Ezért bíz kár reklamálni:
Azért bír itt reklám állni,
mert a modern vers marketing,
biznisz és a rímek közt ing.)

A világnak talányai:
mitől jó a Kőbányai?
Mitől zöld a Dreher-üveg?
Mitől állsz be, mint a cövek?
Miért habzik HB-m mindig?
Miért iszol a föld szintig?
Mikor jár már azért börtön,
ha vizezik az én söröm?

Minden szesznek maga felé
hajlik hát a keze,
kérdés persze: e sör elég, 
vagy velem végez-e!

Én már mindent felhörpölök,
jöjjenek az örömsörök!
Kinek búza, kinek a Barna,
kinek csupasz, ki habot falna.
Olcsó Ászok, van ki rászok',
háromtól már kúszok-mászok.
Heineken elvből nem nekem,
inkább a Pilsnert rendelem,
bár Kozel-távol az a balga,
kinek derogál a belga...


S mennyi mennyei manna
csillog karcsú pohárban!
Az ember újért rohanna:
koktél koktél nyomában.
Forró rumba olvad a jég,
forr, ó! újra a szívtájék.
Csillogó szem,
villogó rúzs,
itt azt hiszem,
senki borús.

A koktél bánatsintér:
Mosolyszivárványok,
öt-hatszáz forintért
lelkesedő lányok.
Happy Hours a Morrisonsba,
senki se lesz ma goromba! 

Long Island, Long Island,
ott fáj lent, hol báj leng:
Blue Moon és mámorító
Szívószálas Mojito!
Mégis magam meg-megintem:
Szédül lassan itten minden!
Megállnék már eme szinten,
csak ezt én még felhörpintem.

Piros pezsgős már arcom,
két pohár lesz ma a sarcom,
ez franciából származik,
tán eljutok a szárazig.
Óvatosan az üveggel,
olyan nagyon rázni nem kell!
Ki iszik a tenger habból?
Pezsgőfürdő lehet abból!


Kiderül az, inni hogy mersz,
ha lecsúszik némi kommersz.
Csak csajoknak jó a mézes,
tiniknek a pancsolt ízes,
az igaz férfi fütyülős,
Ütős páleszt küldő hős!
Alma, körte, szilva, vegyes,
ha a sorsom egyszer kegyes,
végigiszom őket bizony,
nem hathat rám a tériszony!

Ha tablettásbor mar tinit,
Te csak nyakalj martinit!
Vagy ha elmúlt húsz óra,
küldj le bátran húzóra,
Vermutot az ouzóra! 

Vérmes téma a vodka,
A Royal is flash, noha
nagy király a Kalinka,
annál jobbat aligha
találsz, 
bárha orrod sokat szaglász,
és vomitálni totál utálsz,
Absolut az abszolút ász!
De mindennek is van alja,
a vodkaklub titkolt tagja
az átkost is túlélt Tajga.
(Elvtárs! Akkor kerülsz bajba,
ha túl sokat húzol rajta!)

Ha tudatom semmiből
a semmibe avanzsál,
agyam hamvadó 
józanságparazsánál
egy szakasz tojáslikőr 
álldogál a strázsán. 

Aki nem bír a konyakkal,
jobban teszi, ha nem nyakal,
Sangria számára jó pia,
már ha sikerül kibírnia.

Unicumból jöhet a next,
két kör, és felhívom az ext.
De nem dőlök lelki romba:
belenyalok némi rumba,
szökik bennem a táncpumpa,
szerencse, hogy berombolva
királyul megy rocky-rumba!

Két-három jéghideg Jäger,
gyomromban nyomokban ég el.
Ordas szomj, ha rám uszul,
nem ejthet egy Huber túszul,
Johnny Walker, Chivas Regal
a lábam oly remegve áll!
Whiskey ez bíz a javából!
Lehet buli tőlem bárhol,
igazából ma e bárból
nem visz ki a Zacher Gábor! 


Tequila silver, tequila gold,
ezt sebes ívben kell adagold!
A sót nyalka nyelvvel nyaljad,
majd csekkold a poháraljat!
Pici citrom van csak hátra:
fanyar vigyor szárad szádra -
befizetsz egy új pohárra...
és ha pénzed addig szórnád,
míg barátod alig szól rád:
"Uccsó ezresem társtalan:
helyzetünk, Te, kilátástalan!"
Akkor bizony súlyos a gond,
Tequila silver, tequila gold,
Ne higgyed, hogy mindent megold...

(Egy barátom nekilátott,
bevágott tíz tequilát ott:
Ő húzta a rövidebbet,
mondhatnék én erről szebbet:
de elérte az abszintet,
s visszaküldte sajnos mindet.) 


Ám ha ennyi rímet hányok,
lassan-lassan hazavágyok;
Pénztárcám már elfolyt régen,
az estének s nékem végem!
Bár egy kérdés fejbe csapott:
Vajon az alkoholnapot
éppenséggel még megérem?
Ha igen, én megígérem,
hogy eztán, mint jámbor teve,
vízzel leszek csak eltelve!
Vízzel tartok majd tevetort,
de már hívom a Telenort,
haza kéne ma teleport!

- Jó éjszakát, tisztelt uram,
a jegyét már adja ugyan!
- Kallerkislány, kézcsóközön:
Sajnos mindjárt visszaköszön,
Te egyenerucis kis hamis,
a fél gyomortartalmam is!

Kossuth téren, vagyunk kérem? 
E sok panelt én nem értem!
Hol integet a Parlament?
E busz talán nem arra ment?
(Hát megszívtam, jól rábusztam,
Bár ennyivel meg is úsztam.)
Milyen feneverte eset!
Rám egyenest Kispest lesett!

És hogy mi a szentencia?
Legyen mindig rendes pia!
Ezentúl csak azt vedelem,
ez lesz majd a májvédelem,
mert az ital alamuszi,
akaratunk amíg nyuszi,
küzdelmünk az szeszefuszi!
 
 
avagy egy éjjeli agyfagy,
míg a vihar alább nem hagy...

Néha agyam reflektora
csak tompított fényszóró,
szellememnek virágkora
csupán néhány csóró kóró.

Ám öregkorom még messze,
hát félelmem ne növessze
a mentális agónia!
De ne kelljen aggódnia
anyámnak, hogy hülye fia:
Elmegyek a klinikára,
jöjjenek rá titkára:
szellemem miért kísértet,
hogy vagyok én agyi sértett!
Akármennyi svéd korona,
Jöjjön ide Olivecrona!
Vagy akár egy pszichológus,
de elég már a prológus!
Nézzük, mit látott a doktor,
Élek, vagy vár a halott-tor!

Tesztelgetett, analizált,
menten ezer agybajt kizárt.
Kopogtatta koponyámat
(Megidézem most anyámat,
kétségben őt hadd ne hagyjam:
kiderült, hogy van még agyam!)
Majdnem lettem így normális,
Ám a frász is rám jött máris!
Mert a szürkeállományom
Olyan, mint egy jetilábnyom!
Eláll tőle a lélegzet -
De csak mesékben létezhet...

Derűségem elmeszelte,
a bajokat jegyzetelte:
egyre tovább ment a lista,
Látott, mint egy mentalista!
És oda minden glóriám!
Konstatálta, memóriám,
mint egy üres Excel-tábla,
Mondott egy szert, de hiába,
nem segíthet az már nekem,
mert a nevét elfeledtem....

És egy olyat is állított,
(Szerintem itt-ott ámított):
Önértékelésem túlzott,
De ezzel merészet húzott,
és az biztos, hogy csak túlzott!
Hisz szerénységem észkombájn
Einstein kettő, mondjuk Zweistein,
vagy legalább Pitagorász;
Tudja meg az egész kórház!

De csitt kicsit, semmi nevetés,
mert ha ez még nem is kevés,
szerinte a betűvetés
szintén nem lehet kenyerem!
Ettől viszketett tenyerem!
Egóm lehet, túl daliás,
De nem vagyok giszdráfiás!

Hiszitek, vége? Hogyisne!
Le nem állt volna az ipse!
Folytatódott a kórisme:
Felemelkedett,
elelmélkedett
még eme elmeóriás:
"Ön kérem, diszkalkuliás!"
Elhiszem, nem cáfolom...
de ezt már nem számolom!

Bár lesújt meg letaglóz is,
Zengett még egy diagnózis:
(Nem kérek most semmi hisztit!)
"Ön túlitta a viccwhiskyt,
és azt mondja a tudomány,
ezért random rímeket hány!'

Hála égnek, több baj nincsen,
de kezem már a kilincsen,
nem kell nekem, hogy segítsen!
Javasolhat hízókúrát,
Engem többet bíz nem búr át!
És a menet is megálljon!
Hálapénzt tőlem ne várjon,
Nem érdekel a gyógytitok
Eldobom az agyam, futok...

 
 
 
Férfimorfondír
 
"Minden klappol, már mondhatom,
Hogy az estét frankón adom! 
Bár magam nem áltathatom,
Készültségem: állatatom!
 
Neoncsíkos, hiperlezser ing,
Nyakamban szolid aranylánc ring
Ezt kajálja minden déli nő,
Progresszív, de klasszik félcipő
Elegáláns vonású nadrággal -
Erre száz, hogy bukik a drága
 
Kérdés persze, hogy borostám
vajon átmegy-e a rostán
Macsós, magyar doktor House
(Majd levágom akkor, ha nyúz)
A sármom szívdögönyöző:
Imázsom így lenyűgöző!
 
Na de már itt is a kislány
sikeres randi, s a listán
húzunk egy újabb strigulát,
ha bevetünk pár figurát.
Semmi pánik, öreg motoros,
a lényeg, hogy ne légy modoros!
Szükségük van a pink habra -
Add csak magad, többi blabla... 
 
Hogy ne tűnjek én félénknek
Megágyazok a feelingnek!
Megérintem kezét lágyan
Átvezetem rezgő vágyam...
Kis andalgás kertek alatt
Meg is jöttünk e pillanat -
E csilivili étterem
Idilli szerelemverem
(Levegőben a győzelem!)
 
Ah, de hogy az étlapba mered!
S ilyenkor fejed falba vered
Hogy lehetsz ily idióta
Hisz evidens, amióta
világ a világ, a nő nyakadra nem hág,
ha nem puccos helyre hozod!
S minden hibád helyrehozod,
ha látja, hogy egyszerű ipse vagy
kinél helyén a szív, helyén az agy.
Aki nem a lóvét virítja
Csak szívét szimplán kinyitja
Majd szerelme bíborszőnyegét
Szelíd mosollyal teríti szét...

Na de mit kér, és mennyiér’?
Mátyásig nekem belefér -
Úgyis a vége valami vega!
Osztunk-szorzunk, az ezer meg a
borravaló. Az azért már alap,
vegye le, pasija trú Grál-lovag
Egy három testőr in one
Bár Ladám van, nem lovam
(Amúgy full cool veterán,
tavaly lőttem Vaterán)
 
Jól van, sali majonézzel
Most kell valami vaker
Ám csak lájtba, józanésszel
vessél be bármit, haver!
Nem tökölünk
nekilövünk
egy Csokonaitól lopott,
de meg sose kopott,
ropogós rokokó bókot: 
(ami nyomban hatni szokott)
"Szemedhez harmonizál felsőd!"
Na, így most ellőttük az elsőt! -
Tele még verbális arzenálom,
ámde ezt máris el nem használom:
A biztos csajozás alapja,
ha a suna módjával kapja
a felcukrozott szavakat:
néha kell szánkra a lakat,
hogy nagyobbat üssön igénk,
s karjainkba jusson bigénk!
 
De jajj, míg ő engem csodált,
egy kicsi köcsög kecsöpcsepp
ingem sarkára explodált
- Mondhatom, ez már meg sem lep...
Diszkréten balkézzel fedezem
Szemem arcáról le sem veszem
(Talán így annyira nem látszott
Hogy már az ingujjamra mászott.)
Ha az ember elég intelligens:
ez csak egy indifferens incidens!
 
Mindegy, úgyis vigasztal
hogy üres már az asztal,
Fizetek, a számlát én állom,
s lágyan sétálni invitálom.
Mi az, hogy már későre jár az est,
s nem lenne rest távozni egyenest?
Hiszen még csak most alkonyul!!...
Lelkesedésem lekonyul.
 
Igaza volt a Zsoltikának
A nők csak rosszban sántikálnak!
Mézesen mosolyog, méltányol: 
Íziben ellibben a fátyol!
Szívbe gányol,
kizsákmányol
Legyalázza,
megtrágyázza
kis lelkednek sziklakertjét!
(Máskor asszem szikra kell még...)
Minek annyi manír, flanc?! -
Ez a nő is csak ribanc!"
 
 
"Istenem, add, hogy ne legyen
ügyeletes jófejkedő,
Vállalható helyre vigyen:
Nem kéne egy Tibor kettő.
Az a balfék ma is borzaszt!
Ha felidézem, lelohaszt
Minden férfiba vetett
reményt, vágyat, ihletet!
(A randit halálin eltolta:
a Köztemetőt javasolta
romantikára Tiborka drága...)
Szóval legyen kedves, humordús,
ne nagyokos modoros mókus!
Hogy idézzem most az Andit: 
Elsőrendű első randit!
 
Uram segíts, mi ez a giccs?  
Hát egy normál szerkója sincs?
Inghez, mely fospiros
kék sportcsuka tilos!  
Te jóég, olyan e nyakék
mint egy kőolajvezeték! -
Sebaj, a külső csak felszín
A lényeg, hogy lélek meg szív
Legyen benne tényleg masszív.
(Persze hidegen nem hagy az agy:
ha csevejünk egyszer lefagy,
jókedélyem rögvest elhagy!)
Ám végtére úgy etikus,
ha kap sanszot eme hekus!
 
ÉS nézzük most, hová kísér
a szoknyapecér hőscincér!
Mi ez, még egy mellékutca?
(Hogy is mondta tegnap Luca?
Csak tízpercet túráztathat:
mert ha többet: túláraztad!)
És a keze! Sanda anakonda,
amely lazán hozzám lopakodna!
Még egy ilyen vegzatúra:
végzetes lesz  ez a túra!

Lábam kába, sarkam kékül
De csak kikötünk végül -
Bár e krimó kriminális,
a választék minimális.
Na jó, egy cézár lecsúszhat
(Utána tőlem búcsúzhat!)
Este hétkor zöld meg öntet
még nem öntelt női bűntett.
 
Ám hősünk magát meddőn töri,
ha folyton csak mellem stíröli!
Frankón addig fixírozza,
míg pincérünk kajánk hozza?
Nem, most újra verbalizál:
Hogy a felsőm harmonizál?
Még egy ekkora frázis
rám jön akkor a frász is! 
Húha, most meg magára önt
egy vidám kecsöpösbödönt
És kézzel is belemászik!
Na jó, elszámolunk százig,
s nem nyomunk rögtön az Escape-re -
Megvárjuk míg vége lesz végre...
 
Micsoda, még andalogna
a sötét sikátorok alatt?
Én azt csípném, ha lekopna,
amint lement az uccsó falat!
S ha elfogyott ital-étel:
könyörtelen búcsúvétel!
Hiába jön, hogy mit innék,
későre jár: tipli innét!
Angolosan, elegánsan,
többet bizony sose lássam!
 
Kafkai világ a mai: 
Már a pasi sem tavalyi!
Egy jó azért lesz Zoliban:
Elmesélem majd szoliban,
a csajoknak szolidan.
És ha bírja nyomdafesték
Kivesézzük eme estét
Bennem nem lesz konfúzió
Egyszerű a konklúzió:
Minden lúzer sztornó -
Maradok én sztár nő!"
 
 
 

 
Vasárnap este, annak rendje szerint
A hideg téli szél tekergett kint
Ám erre a tanár már nem is tekint,
Az ágyra hajtja nehéz fejét megint
 
A véres tételek táskámba rakva
Gyilkos feladatsorok kinyomtatva...
Na de a tételterror is kevés
Ha nincs előtte hosszú pihenés. 
 
Baljós előjelek nem mutatkoztak
Az álommanók édes alvást hozták
Párnámba süppedve, takarótól fedve
Feküdtem lassan deltába szenderedve..
 
S eljött a hajnal szürkén-hidegen
Nem úgy a paplan alatt idebenn!
Ahol a tanár nyugodtan pihen
Míg kint minden oly szörnyen idegen
 
Közben hat, hét, végül nyolc óra múlt
Midőn az álom szememről lehullt
S a jól végzett durmolás után
Csak lestem a mobilom sután...
 
Majd mosolyogva megnyugodtam
Hiszen ma nyilván vasárnap van
S nem vár engem messze a padban
egy falka kamasz lankadatlan!
 
Ám az ejtőernyős húszfillér
Nagy csattanással most padlót ér:
Bekattant végre valami ott benn:
Rút elalvás esete forog fenn!
 
Anyám! ma hétfő, s napi robot
Hogy szerénységem milyet szopott!
Bizony, akkor esett le ott -
Kezem máris mobilt fogott!
 
"Szép jó reggelt, itt én beszélek
Jelentem, alvás után még élek
Rossz hír, hogy magam nem a suliban
Nézzétek már meg lécci, fent mi van!  
 
Míg autóba vágtam feldúlt magam
Torzult rémképektől fájdult agyam
Ott a sok tudást áhító egyén
S nem hiányzik onnan más, csak egy én!
 
Máté már tuti a falat kaparja
Ha tételadagját meg nem kapja
Cody bizonyára befordul magába
S a megszokott heti vershiánytól kába
 
Ám Knight Riderré hiába váltam
S nyomtam az autót halálra váltan
Hiába toltam tövig a gázt
Mégis meg kellett érnem a gyászt!...
 
Idáig tart a tragikus eposz
De mivel így kívánja az etosz:
- tanulság -
ha valaki valamit ma eltosz
S dőre mód aludni merészel
Mentegetőzhet már elégszer
Helyzete kereken: elég szer.
A dolog már menthetetlen
Jobb is, ha megbúvik csendben
S nem meséli széjjel kaján kéjjel
Milyen mélyen alhatott az éjjel!
 
 
Az én dolgom rendben ébreszteni
ám nagy kérdés, hogy egy ilyen zseni
horkolása nekem üzen-e,
s szólhat-e kis hajnali zene?
Inkább maradok néma társtettes
Így sok ronda egyes, meg hát kettes
mitől annyi diák sír, remeg
immár soha nem születne meg
- a tanár meg továbbszendereg...
 
 
Én tisztes zúzásban megőszült 
érett gépjármű volnék.
ha tanult kis gazdám felbőszült
s bitangul a gázra lép
én röpítem át a városon
túl száz utcán, úton, házsoron
lakályos kis iskolánk elébe
a tanítás bájos édenébe.
 
 
Én a törvény és rend őre vagyok
Rettegnek tőlem kicsik meg nagyok
én fogom össze a tanerőket
ha kell telefonon hívom őket,
vagy ők hívnak engem reggel
hogy csak épp most ébredtek fel
Ilyenkor megyek, és rendet vágok
Lenyesegetek pár mákvirágot
A terepet konszolidálom
Az álmos kollégát így várom.


 
 
Borús város füstködén túl
Ott éldegélt egy kis kandúr,
Luxusháza tejes komfort,
De szívében hiány honolt:

Olykor látta dorombolva
Gondtalan léte goromba:
"Átok minden macskakincsem,
Párom hogyha nekem nincsen!
Rendben, akkor nincs más hátra 
Internetre fel most, bátran!"

Lám, regelt egy randiszájtra:
Itt ámult ám szájat tátva:
Sok cicamaca pózolt ott:
Egy szívébe vágyat oltott!
 
Lévén hősünk nem túl parás
Sistergő macskakaparás,
Egy levelet karmolt tüstént,
Jeges szíve hideg üstét
Égő vágyakkal pörzsölve,
Tappancsát titkon dörzsölve:

Pár perc, és válasz várta ott:
"Uram, lelkembe láthatott,
Pirul szívem, remeg kacsóm,
Álomszerű Macskamacsóm!
Kiflim, facér Tejeskancsóm!
Ohh, mily kacér bajsza-karma
Kis szívem Téged akar ma!”




Reggel szemem tavaszt lesett
De csak mocskos hólé esett
Hát milyen nap már az ilyen?
Legyen most szebb: Vivien!
 
Ma csak ötös domináljon
Ez viszont ne Domin álljon!   
Utolsó év itt gimiben
Ne csalódjak most Timiben!
 
Még nem jött el az az óra,
Megnyugodhatsz kedves Nóra!
másnak kell felelni, kinek?
Természetesen Nikinek!
 
Hogy érzed magadat ma, Fru?
Neked egy felelés smafu!
De fiú nem volt kinn ám rég
Következzék a vidám Drake!
 
Az bizony nem utópia
Hogy nem felel ma a Bia
És ki tudja, mi lesz später
Szerintem kijön most Péter!
 
Tekintetem ide-oda tekergő:
Mesélj el egy tételt Te: Gergő!
De ő most sajnos hiányzik
A felelő ma hiánycikk
Küzdjetek utolsó vérig
Így jutok el Olivérig
 
Marokkó fővárosa Casablanca
De ezt csak a rímért mondom, Blanka 
A földrajz ugyanis cáfol
Mert Rabat az igazából
Láthatsz ott mecsetet, dmázsit
Meghallgatjuk most a Dzsémit  
 
Nézek jobbra meg balra ma
De ne Te reszkess Barbara
Nem megy ez a játék babra
Kicsit snassz lenne most Szandra
Így szavaim rímbe mártom
Ne aggódjál Csernák Márton
Ám nem mindenki ily mákos
Gyere hát ki, kedves Ákos!
Ámde helyed meddőn lesem
Mivel nem vagy jelen te sem
Így végül hát nagy kegyesen
Túl sok jelesen, egyesen
A felelést most elnyesem!

 
 
- felelés kínzáskönnyítő (fokozó?) versekben
 
Előhangolódás
 
Úgy rémlik, egy héttel ezelőtt
Az osztály minden célon túllőtt 
Sokatok elvesztette eszét
Durva volt a zsivaj, a beszéd, 
az alattomos anarchia:
Legyen talpon most emberfia,
Következik - és ez bíz nem kevés -
verbális vérengzés:
óriás, egész órás felelés
 
Ez nem megtorlás, nem is bosszú
De akkor mi más, az most hosszú...
 
Thriller és enumeráció
 
Tavasz van, bár az ég sötét
Pedig ma pár ötös a tét
A nyelvtöri finom falat
Senki torkán meg nem akad
Remélem én, legalábbis
De nyitom a naplót máris:
Esős-borús májusi nap
Adjunk esélyt hát Nusinak!
 
Ügyes kislány, szép felelet,!
De nézzük tán a férfi nemet
Most már hiába kesereg:
Balázs, Sensei, Levente, Greg.
Strófám végén úgyis zárszó:
Jöjjön ide Kudlik László!
Ő most nincs? Az osztály bólint.
Akkor Te kapsz esély, Bálint!
 
Már mindenki arca szürke lett,
De pörög tovább a versrulett!
Ahogy sejtem, nem lesz új gyász,
Talán jöjjön Tamás Juhász?
Túl snassz lenne így kihívni
Mit is gondolsz erről, Cinti?
Ám fog még a versíró penna
Talán nem lesz most síró: Jenna!
 
Az osztály forró kemence 
Most cidrizhet Koczó Bence,
Ám nem neki üt az óra,
Ugye kedves Michl Dóra?
De ne féljenek termünk lányai
Mert a nyertes most: Gergely Bányai
 
És akkor egy bölcs tapasztalat,
mit megtanultam évek alatt:
Ha a feleltetés freestyle
Nem fáradhat ki az osztály,
Lankadást úgyis orvosolok
Újabb áldozatot sorsolok
Higgadtság és nem kell hiszti,
Járulj elém, Mekler Kriszti!
 
Felsóhajtó happylógus
 
De ez a kín mára már rengeteg
Talán nem lett senki lelki beteg
S annyi tanulság lecsapódott
hogy találni kell csendre módot.
Mivel ha nagy lesz a káosz,
Az egész osztály elkárhoz.
Didaktikus mesének most vége,
Legyen csend, meg végre újra béke!...



 
Helló Te, helóta! 
Vágysz egy kis romantikát,
járd be bátran Attikát,
van itt minden, szállj fel az antik omnibuszra
felrepítlek szférákon túl az Olümposzra -
Zeusz a házban, mekkora flash, 
nála nagyobb istent ne keress!
De itt van Árész, kezében ott a balta vagy a fűrész,
meg Pallasz Athéné, az egész kész matiné, 
Hesztia hisztije, mondd mit ér, ha hazatér Démétér?
 
Ha ez neked nem infra
Itt dancel a sok nimfa
Aphrodité is itt ráz
Minden isten in da house!
 
A víz szürke vagy azúr, a tengeren az úr 
Posszeidon, a szigonyos brother,
aki hullámokkal, meg szörnyekkel ver
Nem ügyelel, életedre tör a Kharübdisz
vagy Szkülla (a mentőship nagy biznisz).
Ám a túlvilágon a legnagyobb király Hádész,
ott szomjúzik Tantalosz, meg számos ász face -
néha szól some mjúzik, ha egy rapszodosz
lírával a kezében örökre elkárhoz.
Sziszifusz például élőhalott görög
Feltol egy kőrögöt, s az rögvest legörög.
Kréta, Szamosz, Mükéne,
Hé Te, na most mi kéne? 
 
Ha ez neked nem infra
Itt dancel a sok nimfa
Aphrodité is itt ráz
Minden isten in da house!
 
Hermész a pokolba, ha nem tanulsz, megbuksz,
elvisz a Minotaurusz vagy Odüsszeusz,
kinek énekelnek habok közt szirének,
Mert szebb a hellén dal mint az asszír ének.
Vagy a jövő érdekel, vár Delphoi
A sok rejtélyes jóslat ott elfoly,
Mi lesz, nem tudja, csak Teiresziász, Kasszandra
Figyelj szavamra, csak egyre vigyázz: magadra!
Messzebb volt anno Perzsia, mint ma Kína
Ügyelj, mert lesújt a deus ex machina!
west coast, east coast kit érdekel
nálunk Orpheusz énekel
így az tehát sosem vitás,
legjobb kor az antikvitás!
 
Ha ez neked nem infra
Itt dancel a sok nimfa
Aphrodité is itt ráz
Minden isten in da house!
in da house
in da house
in da house…



 
Nincs is rímem elegendő
leírni, mily volt 
eme holt
esztendő,
nekem mit jelentő,
mennyiféle teendő,
mennyi terv mulandó-leendő,
az egész miből is eredő
az ország merre haladó
pofont csak a fal adó,
bajtól-jajtól ide-oda szaladó,
útadó, netadó, de fel nem adó,
itt progresszív, ott meg retró,
Várbazár és négyes metró,
ellentétes ellenzékes,
Falus-fusis, nem túl muris,
nem túl markáns,
inkább pikáns,
NAV-os, amerikás
mindennapos agyelszívás,
a jövő legyen valami más!
Esztelen szesztelenség -
elég ennyi ellenség!
 
Illúzióktól meztelen,
vitáktól nesztelen
lépjen új évünk
át az idő küszöbén,
örüljünk, hogy élünk,
és abban hiszek én,
hiába sztereotip
e néhány vidító tipp:
alkotás és alkohol,
Békesség, amit kohol,
párbeszéd és kéznyújtás
volt már annyi sújtva sújtás,
felbujtás és tűzgyújtás,
itt az idő építkezni,
mi volt rossz volt, azt levetkezni,
jóban-rosszban, porban-hóban
menni előre, de nézni hátra,
rosszat tenni lapátra,
figyelni magunkra, egymásra,
megújulni egyre-másra,
hisz e lét néha egyenetlen
kívánságom eme egyetlen:
ne legyen évünk kegyetlen,
kedvünkre tegyen,
kedvet el ne vegyen:
Így legyen!
Ámen.
 
 
 

 
"Ej, az ebadta Pintér,
a kutyafejű Orbán,
Hogy nem viszi el a sintér,
nem akad a szó a torkán!
 
Térdig a jégben szegény nemzetünk,
De nem adjuk magunk, el nem veszünk!
Mi ássuk ki a zsarnokság havába temetett
édesanyákat, csecsemőket, gépjárműveket!
 
S ha a vad fagygörgeteg minket is eltemet,
unokáink sírunknál emelnek hóembereket!"

 
"Fagyott utak szélén némán
Szobroz gyötört arcú Lédám.
Vádló tekintettel néz rám:
Megint mért robbant le Ladám?
Fekete hó, s jéghálós Köd,
s a Disznófejű csak smst küld!
 
Stoppal utazunk hát Fagy-utakon
Hervatag bakonyi jégugaron...
 
A menhelyre belépdesünk,
Forró teát kortyolunk
Meg zsíroskenyeret nyesünk,
ez lesz utolsó torunk!"

 
"Hová tűntek dicső, szebb napokat
látott, rőt Barkasok és Kamazok?
Nézd a mai korcs lánctalpasokat!
már az UAZ-ok sem ugyanazok!
 
(...)
Egykoron felkészültek őseink rendesen,
Most egy nemzet fagyott meg az M7-esen.
 
Ma romlásba indultak,
erkölcstelen sofőrök
Hazánk, ha csúszik utad,
balsorsod immár örök!
Feltornyosultak a sztrádán,
Nem úgy, mint egykoron Árpád
Ki forgalmi dugó nélkül,
hóláncos lovakon jött be végül,
Verecke véres kapuján:
Ma kamionsorok állnak buján!"

 
"Március fagyban dús idusa
Jeges szél vág csontba-húsba
Roppant hófal  tornya villan,
Egy lány az autómobilban...
 
Szeretőtől jött Ramóna,
Meddőn vár a hómaróra!
Vörös rúzsa ajkára fagy
Ó, kit a Sors magára hagy!
 
Ott reked a ködben ingó,
halványlila Renault Twingo!
Lassan leszáll a jeges est,
A belügy sem küld smst..."

 
"Szirénáktól fullasztó fényben
Lapátoljuk a havat egyre
Csonka csillagok holt, vidéki éjben
Fájdalmunk kúszik a hóhegyre
 
Csak légy fegyelmezett!
Ne szállj autóba ma!
Ki az úton ragad, azon nem segít ima.
 
Lapáttal zord havat aprítanak,
vashitű munkáslányok,
Míg a Duna partján lapítanak
az igazi hóhányók!
  
- amikor a kocsi oda
 
"Ma kedvem vetemedve,
Dekkolok hóban rekedve,
Betemetve, mint egy medve!
 
Jégbe ragadt VolkSWAGenem
Mentő sem ás már ki engem!
 
Így feltolom Instagramra,
Hogy maradtam most magamra
Hallja egész tumblr-twitter
Engem Pintér ma sem vitt el!
 
Cipőmből csöpög a lomha,
hideg hóázalék:
Télen vidékre én soha!
- az száztíz százalék"